Kattintson ide
a hírlevél feliratkozáshoz!

Kattintson ide
a videókhoz!

Kolbe Havrics Imolával, munkáról és magánéletről...

"Mindenkinek szüksége van egy olyan munkára, amit szenvedéllyel csinálhat, amitől teljes lesz, és amiben saját énje körvonalazódik…”

Kolbe Havrics Imola. Lakberendező, enteriőr tervező, de mindenekelőtt feleség és édesanya.
14 éve vagyunk barátok, de ez a beszélgetés mindkettőnk számára rendhagyó volt. Ezúttal ugyanis nem, mint két barátnő, hanem mint lakberendező és riporter beszélgettünk.
Vajon hogyan lehet összeegyeztetni a családot a karrierépítéssel? Van erre egy recept, vagy a megoldások minden esetben egyediek?
A témáról az ImolArt.hu megálmodóját kérdezgettem…

Németi Kitti interjúja

Van egy két éves kislányod és negyedik éve férjnél vagy. Az egyetemen geográfusként végeztél, most azonban teljesen más vizeken evezel. Mégis hogyan került a képbe a lakberendezés?


A geográfus szakot itt végeztem a Debreceni Egyetemen, de már a diploma átvétele előtt sejtettem, hogy nem ez lesz életem szakmája. A belső terek, egyedi berendezési tárgyak iránti szerelem már korábban is megvolt, de ez nem igazán volt tudatos. Miután lediplomáztam, akkor ért meg bennem az az elhatározás, hogy képesítést szerzek ezen a területen is. Így visszagondolva, életem egyik legjobb döntése volt. A tanulási folyamat az én esetemben kicsit hosszabb ideig tartott, mert közben várandós lettem. A kislányom megszületése után tettem le a vizsgákat.


A képesítést megkaptad, de ez tipikusan az a szakma, ahol a gyakorlat mindennél fontosabb. Egy néhány hónapos kislánnyal a karodon ez korántsem lehetett egyszerű feladat…


Mikor megszületett Lia, fél év felhőtlen babakocsi tologatással telt, aminek minden percét kiélveztem. Tudod… amikor meg tudod tenni azt, hogy csak nézed, ahogy alszik a gyermeked, amikor csak ő létezik. Ezután jött egy lehetőség, és felajánlottam a segítségemet egy barátom lakásának a tervezésénél. Ezt több referenciamunka követett. Az egyik alkalommal sajnos meghiúsult egy felkérés, így időm és energiám szabadult fel. Akkor jött az ötlet, hogy blogolásba kezdjek. Az OtthonSzerelem vezetése során új oldalamat ismertem meg: rájöttem, mennyire szeretek írni. Néhány hónap után fejlődni akartam e téren is, ez adta meg a végső lökést az online magazinom elindulásában. Másnap már webfejlesztőkkel egyeztettem…


A honlap 2 hónapja indult, mostanra már több mint 400 követője van. Van segítséged az ezzel kapcsolatos munkában?


Igen, Biri Ági személyében. Szerencsére nagyon „jó bázis” a barátnői köröm, a kolléganőm is innen került ki. Azt szokták mondani, hogy olyan barátokkal érdemes körülvenned magad, akik feljebb húznak. Na, ez a mondat nálunk tökéletesen helytáll. Ágit nagyon kreatívnak és tehetségesnek tartom, nincs fennakadás köztünk.


Hogy működik nálatok a munkamegosztás?

Nagyon érdekes, mert nem osztjuk fel, és mégis úgy érzem, hogy minden gördülékenyen halad. Mi lehet a titka? Ezen már többször elgondolkoztam… nem tudom, talán a barátságunkra vezethető vissza. Nálunk nincs előre megbeszélve, mikor melyikünk ír, és mégis egyenlően oszlanak meg a „terhek”. Mikor ő dolgozik egy cikken, én úgymond hátra tudok dőlni, de ez fordítva is igaz.




Mi a 2014-es célotok a honlappal? (Imola a kérdésem hallatán felnevet...)

Csak azért mosolygok, mert ez most igen aktuális kérdés, Ágival épp a minap ültünk le ezt átbeszélni. Nem egyszerű, mert nagyon sok minden van, ami közel áll a szívünkhöz, de nem minden esetben fogadja az ötleteinket olyan érdeklődés, mint ahogy azt várjuk. Ezt el kell fogadnunk. Most még ragaszkodunk a meglévő rovatokhoz.
Az idei célunk egyrészt felmérni, mi az, ami ténylegesen érdekli az olvasóinkat. Másrészt szeretnénk elérni azt, hogy a szakmai réteg is felfigyeljen ránk. Partnerkapcsolatokat akarunk kialakítani a lakberendezési üzletekkel, tovább növelve ezzel a bázisunkat. Azt hiszem, ránk senki nem mondhatja, hogy nem merünk nagyot álmodni! De végül is azt sem sejtette senki, hogy belevágjuk a fejszénket ebbe a dologba…


Igen, ezek szép tervek! De azért mindannyian tudjuk, hogy az interneten már Dunát lehet rekeszteni a lakberendezési portálokból…


Igen, tudom. Mi sok dologban szeretnénk újdonságot nyújtani olvasóinknak. A honlapra látogatók folyamatosan új cikkekkel találkozhatnak, igyekszünk mindig naprakészek lenni. A különleges és extravagáns dolgok mellett elérhető közegből közvetítünk.
Az ImolArt.hu-n többnyire általunk készített fotók szerepelnek, és ezeket dolgozzuk fel írásainkban. Megpróbáljuk elérni azt, hogy szinte 100%-ig saját fényképekből álljon az oldal, illetve saját élményekből szerzett munkák szülessenek. A lakberendezés mellett még bútortervezéssel is foglalkozom, ami egészen egyedi szolgáltatás, és a szívem sokadik csücske.

Feleség vagy, gyermeket nevelsz, háztartást vezetsz, és emellett még dolgozol is. Családanyaként van olyan az életedben egyáltalán, hogy „holtidő”?

Az anyaságban egyszerűen nincs ilyen. Ha valaki valamiben komolyan előrébb szeretne jutni, időt kell rá áldoznia, ezt pedig valamiből le kell csípnie. Elhatároztam, hogy a kislányommal töltött órákból nem veszek el, mert nagyon fontos, hogy minőségi időt tudjunk együtt tölteni. Maradt tehát a pihenési időszak. Én akkor dolgoztam, amikor Lia aludt: délben és este. Meg persze nyilván a férjemmel eltöltött percek rovására is ment. Ilyenkor, bár egymás mellett vagyunk, sokszor mégis külön. Szerencsésnek tartom magam, mert Ő mindenben támogat.


Meséld el nekünk egy napodat!

Úgy gondolom az anyaságban minden logisztika kérdése, és fontos, hogy erre felkészüljünk: a feladatokra, az időbeosztásra, hogy rengeteg mindent egyszerre kell csinálni. Az ősz folyamán két nagyobb megbízásom is volt, ezek nagy erőfeszítést igényeltek. Azt, hogy ezt meg tudtam valósítani, minden pillanatom be volt osztva: mettől-meddig mosok, főzök, játszok Liával, mikor van 5 percem telefonálásra.
A délelőttömbe általában belesűrítem a házimunkát, ilyenkor próbálom bevonni Liát is. Persze, ha nem sikerül, az nem éppen mesébe illő jelenet :). Két-háromnaponta pedig főzök. Ha az egyik nap elmegy takarítással, figyelek rá, hogy a következő délelőtt kizárólag játékkal teljen. Szerintem ez mindig nagy dilemma egy édesanyának: vajon jókor vállaltam el ezt a munkát? De ha jön egy lehetőség, azt igenis meg kell ragadni!


Mit gondolsz, egy nőnek – aki amellett, hogy édesanya – szüksége van önmegvalósításra is ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen?

Ezt nehéz megmondani. Én a mai átlaghoz képest már fiatalon, 26 évesen szülő lettem. Más előbb karriert épít, még ha nem is tudatosan. Én ugyanezt szülés után csináltam meg, egy kisgyerekkel. Nem tudom, melyik a jobb megoldás. Mindenkinek szüksége van egy olyan munkára, amit szenvedéllyel csinálhat, amitől teljes lesz, és amiben saját énje körvonalazódik. Nekem ez a tervezés és az írás. Mindenki másban tehetséges. És ha valaki éppen abban, hogy anyuka és két gyermeket nevel otthon, akkor abban. Emellett azonban azt gondolom, meg kell valósítsuk a saját vágyainkat is, mégpedig úgy, hogy a mérleg nyelve mindig középen legyen.




- Németi Kitti -


Kövess minket!